A nyomdász is ember

A képeslapgyártás természetes velejárója, hogy a gépbeállás során selejt keletkezik. Baj inkább olyankor van, ha ezek illegális úton kikerülnek a nyomdából és a gyűjtők kezében landolnak. Mert ők nagyon szeretnek mindent, ami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A nyomdai selejten túl persze sokféle hibával találkozhatunk, ezek hátterében legtöbbször tévedés vagy mulasztás áll.

Bemutatunk néhány típushibát. A lapok jó része kereskedelmi forgalomba került, s mi több, alapfunkcióját is betöltötte, üzenetet továbbított A-ból B-be.

Fejjel lefelé - azaz amikor eltérő tájolású a két oldal. Fekvőben ritkább, de az álló formátumú képeslapoknál kimondottan gyakran előforduló hibajelenség.

Nyakon öntve - azaz amikor megszalad a festék. Tipikus nyomdai selejtről van szó, mely mégis kikerült a gyártósorról. A jobb oldali lap megmutatja, milyennek is kellene lennie.

Elcsúszva (hátul) - azaz amikor a kép rendben van, de a hátoldal csúnyán elmászott.

Elcsúszva (elöl) - azaz amikor fordított a helyzet, most a képes oldal szenvedett vágási sérülést.

Elírva - azaz amikor nem stimmel a szöveg. Ezúttal a "Beregfürdő" felirat lett a kéziszedői malőr eredménye, jobbra láthatjuk, a településnév hogyan mutat helyesen.

Teljes káosz - azaz amikor egy képeslap több sebből vérzik. Mivel azt sem tudjuk, melyik a képes fele, ezért legyen az egyik az A oldal, itt elcsúszott a kép (és a vágás). A B oldal pedig a másikhoz képest fejjel lefelé tájolódott, ráadásul a nyomás pontatlan és életlen. Az pedig, hogy két külön településről van szó, csak hab a tortán. Nagybetűs nyomdai selejt, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ráadás - azaz csemege a javából. A hátoldali felirat szerint a karcagi múzeum van a képen, azonban ez nem igaz, bár tagadhatatlan a hasonlóság. A képeslapon a tiszafüredi Lipcsey-kúria látható, mely az 1848-49-es honvédtábornok nevét viselő, Kiss Pál Múzeumnak ad helyet.

Folytatjuk!

- HGy -