Lassan, de biztosan

Ezt is megértük - annak ellenére, hogy nem igazán hajszoljuk a népszerűséget, inkább igyekszünk csendben, mint hangosan tenni a dolgunkat.

Eleinte persze mi is próbálkoztunk lájkolós játékkal, megosztásokkal népszerű csoportokban, de arra döntöttünk, szívesebben járjuk a magunk, senkivel nem versenyzős útját. Ha elérünk valamit, azt tegyük önerőből, ne más farvizén evezve. Korábban téma volt az is, hogy oldal helyett inkább olyan csoportot hozzunk létre a Facebookon, hogy a megosztásokat csak a tagok láthatják, de ezt a kósza ötletet is elengedtük. Sőt! Kezdetben a közösségi médiás jelenlétet sem tartottuk jó iránynak, de megfogadtuk tanácsadóink intelmét, erre szükség van, ha tetszik, ha nem. Maradt hát a weboldal, a nyomtatott sajtóban meg-megjelenő hirdetésünk (melyeket ezúton is köszönünk mecénásunknak, a Karcagi Szuperinfónak), és persze a Facebook-oldalunk, melynek története mérföldkőhöz érkezett: mostantól 500 követővel bír. (Sőt, talán már ennél is többel, hiszen több száz elküldött ajánlásunk régóta elfogadásra vár .)

- Sokat gondolkodtunk, milyen képpel illusztrálhatnánk e jeles jubileumot. Lévai Sándor fotóját választottuk, mely bemutatja (ha már mérföldkőről beszélünk) a 70-es évekbeli 4-es főút "autóforgalmát", és persze szerepel rajta az 500-as szám is. -

Sokan biztosan csak legyintenek, azért ez nem olyan sok, mi mégis büszkék vagyunk rá. A képeslapozás rétegműfaj, igazán nagy tömegeket nehezen mozgat meg. A téma iránt érdeklődők egy része a tetszését nem feltétlenül a hüvelykujj- vagy a követés gomb megnyomásával fejezi ki, inkább csendesen figyel, olvas, elmélyül, és persze rendszeresen visszajár. Hisszük, hogy jó néhányan vannak ilyenek, az iménti leírásból mi is magunkra ismerünk.

- És megmutatjuk azt a vörös csillagos városházás képeslapot is, mely feltöltésekor az 500-as gyűjteményi számot kapta. -

De a dicsfény jelentősebb része ezúttal nem az ismeretlenekre vetül. Azt az ötszázat ünnepeljük most, akik lelkesedésükön túl úgy facebookoznak, hogy használják is annak funkcióit: követnek, lájkolnak, megosztanak, kommentelnek... Hálásak vagyunk mindannyiójuknak! Olyan szoros, baráti közösségként tekintünk rájuk, akiket összeköt a régi Karcag iránti olthatatlan szerelem, s ha a számuk gyarapszik, annak ugyanúgy örülünk majd, mint mikor az inkognitóban maradók tábora bővül.

- HGy -